Page 112 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:44 Page 110

„hogy mi is ez?!” Félt, hogy rárohannak. Amikor a faluig elért, a ke-
resztünkig, a falu végén, akkor egy nagyot fütyült, ahogy azt a fiatalok
tudják, és mondja, gyorsan elbújt a kereszt mögé… A kereszt aljába
húzódott… Ekkor, mondja, olyan szél kerekedett… És ott, mondja,
közel a kereszthez…. És akkor, amikor már kissé távolabb mentek –
ő mindezt, mondja, látta és nézte – amikor egy kicsit odébb mentek,
egyikük elkiáltotta magát:
– Szerencséd van, mert az Isten megvédett téged!
A nagyapa semmit sem mert szólni, hanem egyre gyorsabban sie-
tett a faluba… hazaért… Két hétig olyan hideglelése volt, hogy azt
sem tudták mit csináljanak vele. Még a doktor sem tudott rajta segí-
teni, olyan nagyon megijedt.
Látta őket… gyönyörű – mondja –, hajuk, hosszú hajuk volt… És
mindent hallott, mondja, ahogyan énekeltek. Akkor még azt is meg
tudta mondani, hogy mit énekeltek. No, soha többé – mondja –, nem
tesz olyant, hogy megzavarja őket saját mulatságuk közepette.
Ezek a „vilék” voltak.
Egy másik meg, itt, ahol Sze-
keres Jani lakik, itt egy öregem-
ber lakott, de nem tudom, hogy
melyik faluban lakott előtte, ami-
kor ideköltözött, és azt mondja
nekem az apám:
– Jaga, itt van ez az ember, akit
Lakócsától Tótújfaluig kísért egy
tündér. Akarod-e, hogy megkér-
dezzük tőle?
Ej, én meg:
– Akarom! Halljam az ő szájá-
ból!
Akkor odakiáltottam neki,
Stilizált bagolyfej nem messze lakott tőlünk:

110