Page 113 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:44 Page 111

– Sándor bácsi, jöjjön ide egy kicsit – mondom – hadd kérdezzek
magától valamit!
Erre az ember odajött, és mondom neki:
– Sándor bácsi, mondja meg nekem, hogy igaz-e, hogy magát a
tündér kísérte?! Maga legényként Lakócsán volt a szeretőjénél, ami-
kor meg visszaindult, akkor megvárta a tündér a falu végén, ott a te-
metőnél, a keresztnél.
Mondja ő erre nekem:
– Amikor jöttem hazafelé Lakócsáról a szeretőmtől, itt a faluvégen
– mondja –, ahol a kereszt van, kicsit lejjebb, ott engem egy nagyon
szép lány várt. Hosszú haja volt, szőke nő volt… És megfogta a keze-
met… Mondja nekem „Hová mész?” „Megyek haza”. „Ej, ha így van,
akkor gyere velem. Nem ér semmi baj, élvezni fogsz.” És akkor egé-
szen Tótújfaluig elkísért és mindig kérdezgette „Eljössz-e velem?
Jössz-e velem?” Nem mertem azt mondani, hogy nem megyek vele,
és csak néztem, ahogy mellettem megy, de ennek nem volt lába,
hanem patkócskák voltak, olyan pataféle… Semmi ruha nem volt
rajta, de a haja olyan hosszú volt, hogy eltakarta a testét. Semmit sem
lehetett látni fent a testéből, mindent betakart a haja, gyönyörű, sárga
haja… Amikor elértem – mondja – közel Tótújfaluhoz, ismét meg-
kérdi tőlem „Gyere velem! Eljössz-e velem?” És én – mondja – csak
hallgatok. „Bárcsak a keresztig elérhessek… Amikor a keresztig
értem, mondom: „Hallod-e, szépséges leányzó, nem megyek veled!
Hazamegyek, mert nekem Lakócsán van egy kedvesem, akit nagyon
szeretek! Én el szeretném venni feleségül.”
Erre a lány – mondja –, rávicsorított, úgy az arcával és a fogaival…
– Úgyhogy én – mondja –, mintha kővé meredtem volna, nem tud-
tam elmenni… Ő meg elfordult tőlem és elment, úgyhogy többé már
nem volt kedvem Lakócsára menni, és – mondja – sem máshová se…
A katonaságon kívül, ahova menni kellett. Úgy láttam őt, lányom,
ahogy téged látlak! Ez isteni igazság!

111