Page 108 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:44 Page 106

A koca és a farkas

A farkas nagyon megéhezett, és arra gondolt, hogy lop magának a
legelőn egy malacot vagy egy kocát. A legelőn kocák legelésztek és
túrták maguk előtt a földet, élelmet keresve maguknak. A farkas félt
tőlük, de az éhség nagy úr, gondolta megpróbálja, hátha sikerül neki.
– Hallod-e, – mondja a farkas az egyik kocának – én megeszlek!
– Nem bánom – válaszolta a koca. – Csak kapd el a fülemet, mert
nekem kilenc kismalacom van, és integess vele, hadd búcsúzzak el
így tőlük, akkor azt sem bánom, ha menten megeszel.
Ámde, ahogy a farkas elkapta a koca fülét, az elkezdett sivítani,
mire az összes disznó odaszaladt és menten elkapták a farkast, majd-
nem szétszedték, alig tudott korgó gyomorral elmenekülni.

Kis József, Tótújfalu

A farkas és a ló

A farkas éhesen feküdt az erdőben. A Dráva partján arrafelé tartott
egy ló. A farkas minden lépését leste… Amikor már közelebb ért
hozzá, eléje szaladt. A ló megérezte, hogy ebből még nagy baja lehet,
ezért elkezdett sántítani.
– Hallod-e – mondta neki a farkas –, én megeszlek!
– Nem bánom, ha megeszel. A másik faluban voltam, és azok a bo-
lond kovácsok a lábam patkójába rosszul verték be a szöget, alig
tudok már járni. Nézd meg kérlek, hová verték a szöget!
Erre a ló felemelte a lábát, a farkas meg csak nézi, nézi. Ahogy azt
bámulja, egyszer csak a ló nagyot rúgott a lábával és jól mellbevágta
úgy, hogy a farkas menten lefordult a folyópartról, a ló meg felugrott
és futásnak eredt...
Amikor már odaért arra az útra, amely a tanyához vezet, ott vígan
elmondta a vele történteket.
Kis József, Tótújfalu
106