Page 107 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:44 Page 105

mint egy puska), mindnyájunkat elveszejt! Utána meg jön a dobos,
az meg szüntelenül veri a dobját, azt harsogja, hogy ta-ta-ta-ta el-ta-
po-som! (ez a gácsér volt). Ott van egy katona, aki egyre csak azt kia -
bálja: gi-gá-gi-gá-vá-gom-a-gyon! (ez volt a gúnár). Utánuk meg, jaj,
jön egy szétterpesztett lábú szörnyeteg, aki ezt kiabálja: rúd-dal, rúd-
dal, üssed-üssed! (ez volt a pulykakakas). Jaj nekünk! Meneküljön
mindenki, akinek kedves az élete!
Ebben a szent pillanatban érkezett a fa alá Belin hadserege. A vad-
disznó kicsit felemelte az orrát, a kandúr meg azt gondolta, hogy egér
bújt meg az avarban, erre odakapott éles karmaival. A vaddisznó na-
gyon megijedt és félelmében elfutott, a kandúr pedig megijedt a vad-
disznótól és félelmében felmászott a fára. Ott meg a medve azt
gondolta, hogy őt öli meg az ellenség, leesett a farkasra, akinek a vállát
törte. A kandúr erre még jobban megijedt, és uzsgyi!, egyenesen a fa
koronájába szaladt. A mókusnak is nagy volt a félelme, bizony azt
hitte itt a vég. Nagyot ugrott hát, és pont a bokorban lévő rókára talált
ráesni, akinek betörte a fejét.
A farkas serege fejvesztve menekült az erdőbe! Amikor találkoztak,
azt mondja a medve:
– Majdnem az életembe került ez a háború, úgy megütött az a ka-
tona a kardjával!
– Nekem meg eltörte a vállam! – mondta a farkas.
– Nekem meg levágta a fél fülem! – így a vaddisznó.
– Összetörte a fejemet! – panaszkodott tovább a róka.
– Én is csak nagy nehezen tudtam elmenekülni! – zárta le a pa-
naszáradatot a mókus.
Így köszönte meg Belinnek a kandúr, a gúnár, a gácsér és a puly-
kakakas a jóságát, mert minden éjszaka ő vigyáz rájuk, míg ők alsza-
nak.
Petrinovics Pál, Tótújfalu

105