Page 106 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:44 Page 104

A kutya egyenest a disznóólhoz vezette a gazdáját. Ott meg mit lá-
tott a gazda? A farkas éppen a malacok körül ólálkodott. A farkas szí-
vesen elcsapta volna az ólból valamelyik malacot, de erre elkapta a
fülét a kutya. A gazda meg tüstént botot kerített, s jaj lett a farkasnak!
A farkas menekülés közben a kert végéből visszakiabált Belinnek:
– Ezért még visszafizetek neked! Készülj fel a harcra, gyűjts ma-
gadnak hadsereget!
Szomorú lett erre a kutya. Lehajtott fejjel bandukolt az udvaron.
Látva a kandúr a bánatát, így szólt hozzá:
– Miért szomorkodsz, Belin?
– Hogyne szomorkodnék, amikor háborút kell vívnom a farkas-
sal.
– Segítségedre leszek! – mondta a kandúr.
Alig tettek meg pár lépést, találkoztak a gácsérral.
– Mi a baj, Belin, miért lógatod úgy az orrod?
– Hogyne lógatnám, amikor a farkas háborúra készül ellenem.
– Segítségedre leszek!
Nem tettek meg három lépésnél többet, amikor megszólította a ku-
tyát a pulykakakas.
– Mit bánkódsz, Belin?
– Hogyne bánkódnék, amikor meg kell küzdenem a farkassal.
– Segítségedre leszek!
Csatlakozott hozzájuk a gúnár is.
Így gyűjtött magának Belin sereget. Igenám, de a farkas meg segít-
ségül hívta a rókát, a vaddisznót, a medvét és a mókust. Meg is be-
szélték a haditervet. A vaddisznó elbújt az avarba, a mókus felmászott
a fa tetejére, onnan szemlélte az ellenség érkezését, a medve a két ágas
közé ült, a farkas a fa tövébe állt, a róka meg a szomszédos bokorban
húzta meg magát.
Egyszer csak elkiáltja magát a mókus:
– Jön seregével Belin! Elől megy a kapitány, az állandóan töltögeti
a puskáját (ez volt a kandúr, akinek a farka messziről úgy nézett ki,

104