Page 105 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:44 Page 103

Emellett a mesék tágítják a befogadók világát, új ismereteket kö-
zölnek, fejlesztik a gyermekek verbális képességeit, színesítve és gaz-
dagítva képzelőerőjüket.
Mint ismeretes, a magyar olvasók szívesen ismerkednek a velük
együtt élő népek meséivel, amelyre számos példa felhozható, melyek
beszédes bizonyítékai a befogadó nemzet teóriáinak és a békés együtt -
élés fogalom valós gyakorlati megnyilvánulásának. Az egymásra uta-
lás ténye ily módon válhat bizonyítottá. Úgy vélem, már kiskortól
szükséges a másság megismerése, értékeinek számbavétele, többek
között meséinek megismerése is.
A Dráva menti horvát falvakban a gazdag repertoárral rendelkező
mesemondók még a 20. század hetvenes éveiben is rendszeresen
mondtak meséket, a hallgatóság ugyanis igényt tartott rá. A mese
pedig addig él, amíg befogadókra talál, s abban a pillanatban „meg-
hal”, amikor elveszti az egyedi vagy a csoportos mesére vágyóit.
Népeink között nem ez az egyetlen közeledési, átvételi szándék
megnyilvánulása, ettől még a magyar kultúra magyar marad, a horvát
horvát, a roma roma, s mindegyikük tovább gazdagodhat.
A következőkben néhány tótújfalui állatmesét mutatunk be.

Belin kutya és a farkas háborúja

Történt egyszer, hogy egy embernek volt egy kutyája, akit Belinnek
hívtak.
Mondja neki a gazdája:
– Belin, jól vigyázz, nehogy a farkas elvigye az ólból a malacokat!
Értette a kutya, amit a gazdája mondott, már hogyne értette volna,
de csak a saját kutyanyelvén tudott volna válaszolni, azt meg a gazdája
nem értette volna, ezért inkább csak a száját nyaldosta.
Egyszer, ahogy vacsorázott a család, kaparja ám az ajtót Belin.
– Mi a baj? – kérdik tőle.

103