Page 114 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:44 Page 112

Az elveszett tündérpatkó – az elveszett szerencse

Elmentem az anyámmal, hogy megnézzük a kendert, megért-e, kell-e
csupálni… Elértem a szőlőkig, és fölöttem egy eperfa ága volt, eper -
ágakkal. Ott eperfák voltak elültetve, hogy hűsölésre szolgáljanak.
Felnéztem, és egy kis patkót láttam, hogy lóg… kicsit. Mondom:
– Anyám, nézze csak! Mi is az?
Kezembe vettem és nézegettem:
– Jaj, milyen szép…
– Szép fényes volt… Mintha ezüstből lett volna, olyan fehér, gyö-
nyörű volt. Mondja nekem az anyám:
– Jaga, tedd a melled közé.
Tegyem el, és vigyem magammal.
– Á, anyám, majd ha visszafelé megyünk, akkor elviszem!
Nem is mentem el onnan úgy ötven métert, és visszamentem, de
az én patkócskám már nem volt ott! Nézem, sorjában, keresem…
a szőlőben, a földön. De sehol sincs!

112