Page 93 - Franovics_Revfalu_90
P. 93

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1  2015.05.22.  14:59  Page 91






              hogy vízhálózat, arra már nem emlékszem egész pontosan), mai fel-
              fogásom szerint különösen idillinek tűnik, patakkal és tán patakocs-
              kákkal, folyóval a közelben és sok-sok zöldellő fával, bokrokkal.
              Május elsejei ünnepkor hívott meg barátom, és a közeli patak vizében
              a hideg ellenére megfürödtünk. Gojákék elégedett, vidám emberek-
              nek tűntek, Feri meg én jól szórakoztunk... Íme, ez nem is sok, ennyi
              maradt meg emlékezetemben az elmúlt 45 évet követően.”
                Talán majd egyszer Sztipusnak is nevezett tévérendezőnk filmet
              készít, miként tette azt Rockenbauer Pál a „Másfélmillió lépés Magyar -
              országon” ma is népszerű, ma is friss és maradandó értékű tévémű-
              sorával.
                Csak úgy mellékesen mondva a neves, rövidfilmes zágrábi rendező,
              Rudolf Sremec a nyolcvanas években filmet készített rólam, válto-
              gatva a helyszíneket: elmentünk a Pécs melletti Németibe, Szalántára.
              A templomból kijövő hívők horvát nyelvű szentmisén vettek részt, a
              néhai Zágorácz István esperes celebrálásában. Ezekben az években,
              mint a sajtó munkatársai, már bemutathattuk a hazai horvát hívők
              vallásos életét, ünnepi szokásait, amit a tévés szakma az adott pilla-
              natban megragadott és bemutatott. Emiatt pedig senkit sem büntettek
              meg közülünk, nem részesültünk megrovásban vagy figyelmeztetés-
              ben, de érthetően jutalomban sem.
                Sremec professzorral a szalántai téesz-majorban filmre vettük az
              épp learatott búza tárolását, a felsőszentmártoni Creticsben a labda-
              rúgó-mérkőzést, ellátogattunk Tótújfaluba, valamint Lakócsára.
              Apám, agyműtétét követően, még jól vissza tudott emlékezni lovaira.
              Tótújfaluban egy özvegyasszony megismételte mondáját – korábban
              már felgyűjtöttem –, miszerint udvarán átröpültek a fehér ruhába öl-
              tözött „vilék”, és kólót táncoltak a ház előtti hídon. Egyszer anyjával
              a szőlőbe mentek kapálni, és ott megtalálta a tündér elvesztett, sze-
              rencsét hozó patkóját. Anyja tanácsára a szederfa ágára tette, hogy
              majd a munka végeztével ismét magához vegye és elvigye, ám nem
              találta meg, és elmondása szerint ekkor örökre elvesztette szerencsé-

                                                                            91
   88   89   90   91   92   93   94   95   96   97   98