Page 91 - Franovics_Revfalu_90
P. 91

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1  2015.05.22.  14:59  Page 89






              hajigálja. Valójában egy kettős kultikus, illetve kettős vallásos gya-
              korlat nyilvánul meg a leírt szokásban, amelynek további fejtegetése
              messzire vezetne el bennünket. Most nem is célunk a bemutatása.
                Napjainkra a Mutin-tavacska teljesen kiszáradt, füvet kaszálnak az
              egykori víz helyén, partján kis park terül el, két-három paddal,
              amelyet jó sok éve a helyi fiatalok, az ismert Dráva zenekar vezetője,
              kitűnő tamburása, Gulyás Jóska vezetésével „társadalmi munkában”
              építettek valamelyik Illés-napi búcsúra.
                A falvak lakosságát fenyegető árvíz idején, mindenki talpon volt.
              A Drávától egy kisebb árok vezette el a vizet a Mutin-tavacskáig, s
              ahogy abban felduzzadt a víz, az magával hozta a halakat. Jól emlék-
              szem Borbás Árpi kettőt is fogott – irigyeltem is akkor a zsákmányért
              – a tavacskáig nem jutottak el, Árpi ügyesebbnek bizonyult náluk.
                Ebben az 1972-es évben a Pécsi Rádió horvát szerkesztőségéhez
              kerültem, amely az akkori időben a horvát köznyelv egyetlen oázisa
              volt hazánkban. Horvátul beszéltünk, gondolkodtunk és álmodtunk!,
              és nem a szerbhorvát nyelvet beszéltük, amely leggyakrabban szerb
              volt és sohasem horvát. A horvát szekció vezetője, Filákovity István
              és öccse, Filákovity Bránkó kitűnő újságírók voltak, akik a magyar-
              országi horvátokkal jó kapcsolatot ápoltak, tartottak fenn. Bránkóval
              az árvíz levonulását követően, a köztes szentborbási és a felsőszent-
              mártoni határ mesgyéjén találkoztunk, az egykori határőr laktanyá-
              nál, amely immáron elsődleges funkciójának megszűnte után
              kosárfonó üzemmé alakult át. Kitűnő termékeik között nyári ülőgar-
              nitúrák is szép számmal szerepeltek, munkát adva és jó kereseti le-
              hetőséget biztosítva a helyi lakosságnak. Kissé távolabbra ezektől az
              építményektől, a mártoni asszonyok a vizes homokot szórták ki a zsá-
              kokból, majd szárították a napon és felhasználták a továbbiakban.
              Egy szolgálatban lévő határőr igazoltatását azonban nem sikerült el-
              kerülnünk. Minden rendben volt, ahogy Bránkó mondaná ma is oro-
              szul, ha élne, „parjatki”, ugyanis egy időben orosz nyelvet tanított a
              pécsi horvát iskolában, s néha, hogy jót mulassunk orosz frázisokat

                                                                            89
   86   87   88   89   90   91   92   93   94   95   96