Page 90 - Franovics_Revfalu_90
P. 90

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1  2015.05.22.  14:59  Page 88






              Azokban a napokban sok volt az esőből, és a fent leírt szokás addigra
              már teljesen elfelejtődött.
                A homokzsákokkal megerősített drávai töltés állta a sarat, valahogy
              legyűrtük az árvízzel fenyegető folyamot. A népszerű Kovács Katalin
              slágereit szívesen fújtuk, az „Add már, Uram, az esőt!” is. Tetejében
              épp ekkor köszöntött be a hetes eső, mely a dolgos téesz-tagok ter-
              mését, szénáját is fenyegette, mert hát az ilyen esetre jól illett a helyi
              horvát mondás, miszerint: „Nem jó, ha valamiből túl sok van, még
              ha mézből is van, akkor se!” A helyi téesz-vezetőség a bajon nem tu-
              dott segíteni, mert ugyebár az égiek ellen nincs földi hatalom, azon-
              ban az MTV-hez intézett levelükben viccesen azt kérelmezték, hogy
              ne adják már tovább Kovács Kati számát, cserébe inkább jutalommal
              szolgálnak, csak ne essen tovább az eső!
                Egyedülálló-e az előbb említett szentborbási szokás? A közeli Po-
              tony horvátjainál ugyanezt a műveletet egy kisleány végezte, hasonló
              módon, ahol a keresztet a kanális vizébe szúrta. Valamelyest időzzünk
              el a leírt szokásnál, próbáljuk dekódolni. A horvát népi vallásos gya-
              korlat egyik szép példáját idéztük, némi módosult esőkérő mágiával
              tetézve, egyúttal kiemelve a keresztény liturgia gyakorlatát, annak
              megléte megnyilvánul benne: Istenhez és Jézushoz intézett imádság,
              valamint Szűz Máriához, a szentekhez küldött segítségkérő fohász, a
              halottakat, utolsó útjára kísérő temetési kereszt ilyetén való haszná-
              lata – segítségükre való számítás –, akik a túlvilág és világunk közötti
              közvetítők, illetve a gyermeki mezítelenség valójában elvezet ben-
              nünket az Idő forrásáig, a kezdetek kezdetéhez, az idilli állapothoz, a
              bűntelenséghez, a káosz erőinek legyőzéséhez, mert az semmiképpen
              nincs rendjén, hogy az élet (olvasata: gabona), a beállt szárazság kö-
              vetkeztében elpusztuljon. S nem véletlenül említem meg a helyi „Az
              ördög gödre” dűlőnevet – a folyótól nem messze húzódik, mélyen
              fekvő rész –, míg az egykori harangláb, amelyhez 1994-ben kápolnát
              építettek, ott már Szentborbás védőszentje, a villámszóró Szent Illés
              az úr, aki harci fegyverével, a mennykővel, lépten-nyomon az ördögöt

              88
   85   86   87   88   89   90   91   92   93   94   95