Page 80 - Franovics_Revfalu_90

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1 2015.05.22. 14:59 Page 78

Amikor eljött érte a halál, akkor a kovács nem akart meghalni.
– Öreg, elmúlt a te időd, most elviszlek!
– Várjál még! – mondja a kovács.
– Ej, drágám, meddig várjak?
– Holnapig!
Másnap:
– Gyere el másnap! – mondja most is neki a kovács.
Eh, így volt ez harmadnap is és a negyedik nap is…
Megunta ezt a halál és mondja:
– Élj mindaddig, amíg egy légy fel nem dönt!”

A hazai horvátok (sokácok, bosnyákok, bunyevácok) elbeszélései -
ben a kovácsról szóló történetek igen izgalmasak, a kovács teliholdkor
a holdban látható, ahogy az egyik kezében kalapácsot tart, a másikban
meg az izzó vasat.
A révfalui néhai Szilovics Mihály összes történetét hely hiányában
nem áll módunkban közölni, de ide kívánkozik egyik találkozása a
garabonciással, aki nyári időben jégesőt hozott, és elverte a termést.
Mitikus küzdelmét a horvát és a magyar mondák bőségesen idézik.
Sárkánykígyón lovagol, majd azt legyőzi, és rozmaringországban ki-
méri annak húsát, ahol mindig nagy meleg van. A húst az emberek a
nyelvük alá teszik, így hűtik vele testüket.

„Ez olyan ember, istenemre, mint mi, csak rongyos ruhában járt
és vastag bajusza volt. Kisfiú voltam, Bobot Minával, Timocsevvel,
játszottunk… Ott játszottunk a szalmakazal mellett. Egyszer csak
egy sötét felhő jött… Az égből leesett egy ember. Nem kérdezte tő-
lünk: „Mit csináltok, gyermekeim?” Semmit se! Ez úgy igaz, ahogy
magát és a kutyát látom! Mintha ki akart volna kerülni bennün-
ket…

78