Page 81 - Franovics_Revfalu_90

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1 2015.05.22. 14:59 Page 79

„Ez olyan ember, istenemre, mint mi, csak rongyos ruhában járt
és vastag bajusza volt. Kisfiú voltam, Bobot Minával, Timocsevvel,
játszottunk… Ott játszottunk a szalmakazal mellett. Egyszer csak
egy sötét felhő jött… Az égből leesett egy ember. Nem kérdezte tő-
lünk: „Mit csináltok, gyermekeim?” Semmit se! Ez úgy igaz, ahogy
magát és a kutyát látom! Mintha ki akart volna kerülni bennün-
ket…

Nem rémmesék voltak ezek, ahogy idővel mindenre rásütötték a
bélyeget, hogy „babonaság”, és ezzel örök időre el volt intézve minden.
Még szerencse, hogy az utolsó órában sikerült sok mondát, népi imád -
ságot, legendát összegyűjteni, lejegyezni és horvát nyelven megjelen-
tetni, majd magyarra átültetni, azonban e másik folyamat végére még
közel sem értünk, ámde a „jéghegy” csúcsa már sok mindent sejtet…
Szilovics Mihály az elásott kincsről ekképpen mesélt:

„A Zvonarék kertjében virágzott a pénz, mondták az öregek. Ez
elátkozott pénz volt. A szomszédasszony látta azt, hogy valaki elásta
a pénzt, egy köcsögbe aranypénzt tett.
– Ha meghalok, akkor ezt használni lehet, de addig nem!
De ki fogja kiásni? A halott testét kell megfogni, kivenni a sírból,
és háromszor a fenekét a földbe verni, csak akkor lehet kiásni a kin-
cset, addig nem!”

Történeteiben megjelenik a tüzes ember alakja is, a mesébe illő
egykori fa matuzsálemekkel együtt.

„Ebben az erdőben öreg, hatalmas fák voltak. Tán két-, három-
és négyszáz évesek is lehettek.
Idejárt apám és a nagyapám az erdőre dolgozni. Itt jelent meg a
tüzes ember, csupa tűz volt! És csak ment, ment…

79