Page 78 - Franovics_Revfalu_90

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1 2015.05.22. 14:59 Page 76

„Ezt a különös varázsú, megejtően édes mérgű népi strófát először
a Külvárosi éj című kötet élére tette József Attila, aztán a Medvetánc
válogatott verseinek lett a mottója [...]”, – közli Fejtő Ferenc.
Nem voltak ismeretlenek a Dráva menti horvátok körében kimu-
tatható hasonló képzetek. A dudások az útkereszteződéseken vilék-
nek, illetve az ördögnek zenéltek, minek fejében a tündérek meg -
ajándékozták őket mesterségbeli tudással, ugyanis ily módon sokféle
mesterséghez értettek.
Nos, ekképpen lesz az igazi dudás:

„Régen beszélték, hogy aki igazi dudás akar lenni, annak el kell
adnia magát az ördögnek, az ilyennek az ördögnek ki kellett fordí-
tani az ujjait, hogy tudjon zenélni. És, mondja, az ujjakat a nádra
tették, a diplicére (kettős sípcső – F. Gy.) így hangoltak és dudálnak
a dudások.
Én még kisfiú voltam, amikor egyikük zenélt. Hát, tudja, mi du-
dások nem mertünk a sötétben egyedül hazamenni… Mert ha a
duda zenélni kezd, zenélni kell neki! Dudálni kell neki, mert jön az
ördög, és akkor dudálni kell. Valami ilyenfélét beszéltek, hogy vala-
mikor, aki dudás volt, az mind boszorkány is volt.”

Tekintetbe kell vennünk azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a
hajdani parasztembernek sok mindenhez kellett értenie, nemcsak a
földműveléshez és a vele kapcsolatos állattartáshoz, hanem bizony
mesterségbeli tudással is kellett rendelkeznie, mindent meg kellett
tudnia javítani, elkészíteni. Az önellátó gazdálkodásba ez is beletar-
tozott.
Vélhetően jobbnak ígérkezik, ha inkább visszatérünk a mitikus lé-
nyek gazdag világához. A mitológiai hős, az egykori kovácsisten, a
homo faber esetünkben is diadalmaskodik. A kovács mesterség ki-
tűnő ismerője Jézus is, a képzetekben ő a tűz ura, aki a „mesterek
mestere”, ugyanis a lovat úgy képes megpatkolni, hogy levágja a ló

76