Page 72 - Franovics_Revfalu_90

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1 2015.05.22. 14:59 Page 70

Gyenis László hadnagy vagy már főhadnagy volt, kedvese, majd férje,
a Dráváról halat hozott a Fucskár családnak.
Ezt követően pár évre rá, a forradalom utáni időkben, Gugán József
tanítónkkal a felső tagozatos tanulók kirándulni mentek a Drávára,
a szentborbási vízmesterhez.
Nagy élmény volt meglátni a hatalmas folyót, amelyről csak törté-
neteket hallottunk.
Paprikás krumplit főztünk ebédre, mindenki hozott egy kis
krumplit, szalonnát, esetleg kolbászt, hagymát, s kitűnőre sikeredett
az ebéd.
A folyó melletti holtágban láttuk a régi komp korhadó maradvá-
nyait. Vajon hányszor keltek át vele a túlpartra a veszélyesen örvénylő
vizeken, mely napjainkban is szedi áldozatait.
Recsán Pali bácsi, az ismert vízmester ekkor valahonnan hálót ke-
rített elő, amit megbeszélt tanítónkkal, és a hosszú húzóhálót a holtág
vizében meghúzták a nálamnál erősebb barátaim. Jó volt a halfogás.
Kapkodtuk is a halakat, nehogy még elszökjenek a hálóból!
A zsákmányt tanítónk kapta, akiért rajongtunk, megkért, hogy én
vigyem neki haza.
A halak között akkor láttam először, ahogy mi neveztük „drávai
harcsát”, amely lényegesen nagyobb volt a kanálisban fogott szúrós,
tüskés törpeharcsánál.
Termeténél testesebb, busa fejű, illetve nagyfejű volt bajuszos
őkelme, azaz, ilyenek nem úsztak fel a kanális vizébe, óvatosabb du-
hajnak bizonyultak a többi halnál, és helyette inkább a drávai partban,
maguk vájta üregekben őrizték utódaik világrajövetelét.
Valahogy természetes volt számunkra a zsákmányszerzés, a noma-
dizálásra való hajlam. A halzsákmányból én is részesültem. A zsák-
mányolás ősi módjai közt nemcsak a halfogás érhető tetten, hanem a
Dráva menti mondás szerint „Az első méhrajt úgy kell ellopni, és nem
megvenni, mert csak akkor lesz szerencséje a méhésznek!”

70