Page 64 - Franovics_Revfalu_90
P. 64

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1  2015.05.22.  14:59  Page 62






              mely a későbbiekben exogámiává nőtt, illetve a horvát lakosság nem
              keveredett a környező, többnyire református magyar lakossággal.
              A második világháborút követő időszakban a helyzet nagyban meg-
              változott, nem mentek ritkaságszámba a vegyes házasságok, a szép és
              dolgos horvát lányok nem egy esetben a határőrségi szolgálatot teljesítő
              katonákhoz mentek feleségül, akik magukkal vitték őket otthonaikba.
              Megtörtént az is, hogy némely katona benősült, többek között a néhai
              Bakonyi, aki olyan jól megtanulta a felsőszentmártoni nyelvjárást,
              hogy ember legyen a talpán, aki meg tudta volna mondani, hogy nem
              az adott hely szülötte. (Beszélgetésünk során komoly kétségeim voltak
              afelől, hogy nem mártoni születésű.)
                A Mária Terézia korát követő erdőirtások, a drávai vízrendezés
              során felépített gátrendszer további mocsárlecsapolási műveleteket
              tett lehetővé, ezáltal megnövelve a termőföldek számát. A 18. század-
              ban kezdetét vevő folyószabályozás eltartott egészen a 20. századig,
              és az így nyert termékeny föld tovább növelte a műveleteket kezde-
              ményező földbirtokosok földterületét.
                A környék lakói a földművelés mellett halászattal, állattenyésztéssel
              foglalkoztak, az ősz beköszöntével a szlavóniai tölgyesekbe hajtották
              makkoltatni sertéskondáikat, ám a legelőket ékesítő évszázados mo-
              csári tölgyesek is kínálták makktermésüket, nem beszélve, hogy a ser-
              tések a mocsarakban, pocsolyákban megtalálták a táplálékul szolgáló
              gilisztákat, békákat, ehető gyökereket, füvet, halakat, kagylókat, nem-
              ritkán a madárfészkek tojásait, illetve fiókáit és ehhez hasonlókat.
              A mangalicák szőrén megtapadt a sár, összecsomósodott, és ha a koca
              szaladni kezdett, az zörgött, jelezve az állat közeledtét. (Horvátul
              „brabonki”-nak neveztük az ilyen csomókat, ide írom, mert kihaló-
              félben vannak az ilyen elnevezések és maga a tájszólás is, helyébe a
              magyar nyelv lépett.)
                A férfiak a lefolyó Dráva vizével szemben hajókat vontattak, ma-
              gukat befogva a vállon átvetett kötélbe, ugyanis a part nem tette le-
              hetővé a lovak általi vontatást, ily módon is némi keresethez jutottak.

              62
   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69