Page 63 - Franovics_Revfalu_90

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1 2015.05.22. 14:59 Page 61

Önellátó gazdálkodás

Tekintettel a révfalui kis földbirtokkal rendelkező háztartásokra, el-
mondható, hogy azokból aligha lehetett fényesen megélni, ám az élet
fenntartásához elegendőnek bizonyult. A családban pontosan tudták,
mire mit és mennyit lehet költeni.
Takarékoskodott mindenki, a háziasszonyok még az élelmen –
főzés közben kevés zsírt használtak – is spóroltak, és nem véletlenül
fogalmazódott meg horvát nyelven „Amikor kaszálunk, egy egész to-
jást ütünk a metélt tésztába!”
A Dráva menti horvátok népe sohasem szűkölködött tejben és tej-
termékekben, bőven volt belőle, hisz szép tehénállománnyal rendel-
keztek, legelőiken kövér fű nőtt. Ha valamiből többlet adódott, akkor
ráhagyták, mondván „A feleslegtől nem fáj az ember feje!” Önellátó
gazdasággal kell számolnunk, ugyanis a Dráva mellékén élő horvátok
maguk és családjuk számára megtermelték a szükséges élelmiszert,
az asszonyok, a lányok megszőtték ragyogó piros-fehér textíliáikat, a
ruhaneműnek valót és ehhez hasonlókat. A lányok stafírungja egy
életre elég volt, a helyi „betyárác” (kétsoros tíz szótagú vidám énekek,
a csujjogókhoz hasonlóak) is arról szól, hogy „azt majd a kedvesével
együtt fogják szaggatni”.
A török utáni időkben az itteni elnéptelendett falvak lakossága a
Dráván túli jövevényekkel gyarapodott, a szabad területek túlszapo-
rodása következtében az új honfoglalók biztos megélhetésre leltek, és
otthonra találtak– új hazára, melyhez mindvégig hűek voltak és ma-
radtak! Elegendőnek bizonyulhat, ha csak belelapozunk a lakócsai,
felsőszentmártoni, bogdásai plébániák anyakönyveibe, azokból jól ki-
rajzolódik, hogy e nyolc, a Dráva jobb partján elterülő falvak lakos-
sága rokonsági, illetve vérségi kapcsolatban állnak a folyó bal oldalán
élőkkel, akikkel házassági kapcsolatokat tartottak fenn, egészen az első
világháború lezárásáig, a kemény határ meghúzásáig. Endogámiának
is nevezhetnénk a folyó mindkét partján meghúzódó nyelvi szigetet,

61