Page 58 - Franovics_Revfalu_90
P. 58

révfalu tördelt javított-ujra2_Layout 1  2015.05.22.  14:59  Page 56






                A Korcsina-kanális vize néha hirtelen leapadt, illetve levonult a víz,
              ám volt benne mindenféle hal: csuka, keszeg, piros szárnyú keszeg,
              ponty, durbincs, compó, törpeharcsa. A halak többsége nem tudott
              vagy tán nem is akart visszatérni a Dráva vizébe, itt maradtak zsák-
              mányul a horgászoknak és a hálóval halászóknak. A halakat horvát
              nevükön ismertük, neveztük, majd kifogtuk és megettük őket. Most,
              amikor a horvát nyelvű szöveget magyarra fordítom, némely esetben
              bizony szótár után kell nyúlnom, mert a durbincs nálunk csak
              „buljež” volt, s ott lapult a tiszta vízben, valahol a vízi kéknefelejcs
              közelében, jobban mondva alatta. Akinek volt kemény vesszőből font
              tapogatója, az bizton számíthatott zsákmányra. A ta pogató meg úgy
              készült, hogy a gyűrűcske piros színű vesszőit levágták – horvátul
              „slibić”-nek neveztük –, azokat le kellett hántolni, és egy karika for-
              májú vastag szőlőindába fúrt lyukba, hármasával beékelni. Jankovics
              Pali bácsi volt ennek az igazi mestere, akinek hálóit, azaz varsáját
              nyári időben „cigány Gyuri bácsi” fonta az utcán ülve. Nem volt sem-
              miféle titok. Az orvhalászok egyedül a Gerdei (nevét horvátul meg-
              toldottuk, s az így hangzott: „Gerdeija”) nevű sellyei erdésztől
              rettegtek, ha meglátták, nem maradt más hátra, mint futás az erdőbe
              elbújni, míg a vész el nem múlik. A halakat íváskor háromágú szúrós
              szigonnyal kellett célba venni és eltalálni. Ebben Malomi Józsi volt a
              nagymester, akinek vezetékneve Vertkovczi, mert a Dráva menti fal-
              vakban mindenkinek volt ragadványneve. Voltak, akik érthetően
              ezért nagyon haragudtak, voltak, akik meg nem ódzkodtak tőle, hogy
              ő pl. Racanov, mondta erdész barátom, Jelics Pali, aki a környék utolsó
              jótevője volt, sokan köszönhették neki, hogy olcsó tüzelőfát kaptak.
              Megtörtént az is, hogy a csukákat ott marasztalta a víz, és csak a drót-
              ból készült hurkot kellett ügyesen a fejükre ráhúzni, és szépen kirán-
              tani a partra. A halfogás a Dráva mentiek génjeibe ivódott. Szemtanúi
              voltunk, miként eszi meg a nagyobb hal a kisebb halat, ha nem más-
              kor, amikor a csukákat sütésre és főzésre megtisztítottuk. A horgászok
              sem ritkák ezen a vidéken, sőt! A horgászáshoz különös idegekre és

              56
   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63