Page 77 - Frankovics_Szentborbas_20

tördelt_Layout 1 2014.07.14. 18:31 Page 75

Szentborbás Josip Gujaš Đuretin verseiben

Josip Gujaš Đuretin falujából Szentborbásra leginkább gyalog ment,
és mivel gyalogolni jó, futó pillantásai a tájat pásztázták, s azok egyút-
tal mélyen beivódtak emlékezetébe. A látottakat, a faluban megélt
emlékeit úgy keltette életre, mintha a falu, kék szemű emberként
kelne életre, s valójában nem a költő, hanem a falu láttatja velünk a
történéseket.
Nos, a falut kora őszi színek keltik életre, lélegzete kitapinthatóvá
válik, amely tán nem is más, mint a Dráva folyó lélegzete, mely ide-
hallik, míg a falu viharokkal dacol. Színes képekben gazdag sorai sej-
tetik velünk, hogy történelmi viharokról lévén szó, és soraiban a velük
való emberi szembehelyezkedés dacol. A költemény első versszaka
az életerőtől duzzadó költőre vonatkozhatna, aki a gyalogutat köny-
nyeivel mossa, mert a visszatérés és a búcsúzás pillanatai nehezek,
ha távozni kell valahonnan. Szentborbás szemébe álmodott költői
álom és látomás messzire vezethetne minket, különböző titkokat
rejtve magukban, és a költőnek köszönhetően a láthatatlan dolgok is
láthatóvá válnak, jövőbe látásának és leleményének köszönhetően.
A második versszak már az érettség korát eleveníti fel, felvillantva
a sárga és a fehér fényű őszt, mely ujjongást és örömet rejt magában,
ugyanis a költő útközben egy asszonyt pillant meg, az iskola udvarán
gyermeki zsivaj hallható, ami nem más, mint az évszázadokon át tartó
élhető élet megléte, élése és továbbélése. Nos, lassan és hangtalanul
elérkezett az ősz, apró neszezéssel hullik a falevél, és immár nincs
helye a pesszimizmusnak, mert a pajkos ősz itt van, teli játékkal és
aranyló fényével.

75