Page 85 - Frankovics_Totujfalu
P. 85

totujfalu_Layout 1  2015.07.05.  19:43  Page 83






                Hogy is kezdődött a mindig vígkedélyű Gadányi mester pályafu-
              tása? A Buban-nak nevezett utcában lakott egy ismert, az ötvenes,
              hatvanas és hetvenes években fellépő Pali bácsi, azaz Kovács Pál, az
              ismert dudás.
                Ő volt az oktatója. A nagynevű mestert neje minden fellépésére el-
              kísérte az akkori rendezvényekre, az úgynevezett „Nemzetiségi na-
              pokra”. Vélhetőn kissé féltékeny volt a lelkem, mert tudvalevően a jó
              hírű dudás mégiscsak sokat tud, s ha tetejében még dalia termetű is
              az illető, akkor azon megakadnak a női szemek.
                Hogy mást is mondjak a dudásokról: a horvát és a magyar népha-
              gyomány úgy tartja róluk, hogy az ördögtől tanulják a mesterséget,
              zeneszerszámukból előcsalogatva a varázslatos hangokat és dallamo-
              kat, ahogy azt József Attila is megénekelte: „Aki dudás akar lenni, po-
              kolra kell annak menni.” A Dráva menti horvát mondák többek közt
              elmondják még, hogy az ördöngös dudás a keresztúton a „viléknek”
              (tündéreknek) zenél, akik fizetségül csodás mesterségbeli tudással
              ajándékozzák meg, a tetejében az ilyen hangszer magától is szól…
              Az ördög meg mindaddig nem tekinti a mestert igazinak, amíg ki
              nem ficamítja tanonca bal kezének kisujját, hogy az ráálljon a síp leg -
              alsó lyukára. A beavatás során állni kell a fájdalmakat is, és meg kell
              ismerni más nyelvet (ez lenne az ének), tetejébe a szexualitást, ami
              később jöhet. Kovács Pali bácsi, aki oktatta tanítványát, bizonyára
              arról is mesélt neki, hogy egykor, amikor még a Dráva folyó nem ké-
              pezett a két nemzettest között határt, gyakran átment a túloldalon
              lévő horvát falvak mulatságaiba zenélni, vagy éppen a  vlachok (szer-
              bek) közé, akik szintén kedvükre, dudaszóra járták a kólót. Ilyenkor
              pedig a női szemek nemegyszer megakadtak a szép szál dudáson,
              ezért érthető, hogy neje vigyázó szeme is kísérte a turnék során…
              Ő mondta tanítványáról, hogy nagyon akar, s az ilyen előbb-utóbb
              meg is tanul zenélni.
                Úgy is volt, ahogy a mester mondta! Gadányi Pál megtanulta a
              mesterséget, amihez sok gyakorlásra és kitartásra volt szüksége, fele-

                                                                            83
   80   81   82   83   84   85   86   87   88   89   90