Page 84 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:43 Page 82

kedvükre és a helyiek szórakoztatására fújják a talpalávalót. Ponto-
sabban ő nem fújta bele búját, bánatát a birka bőrébe, hogy aztán szél-
nek eressze...
Egy azonban kétségtelen tény, hogy csodálatos hangokat varázsolt
elő a nádból készült sípokon, ugyanis a levegőt a tömlőbe, a hóna alá
elhelyezett kis fújtatóval (horvát nevén „laktača”) fújta, aztán a bir-
kabőrt keményre felfújva szólaltatta meg. Sok éve immár annak, nem
egy Dráva menti öreg horvát ember szájából hallottam, hogy duda-
szóra lehet igazán táncolni, pontosabban egy helyben remegni, nem
ám lábujjhegyen, ahogy a magyarok teszik, hanem horvát módi sze-
rint, egész talpon.
Nemcsak a tánc, hanem eme horvátok lakta térség ősi pásztor-
hangszere, a duda kissé eltér a magyar, illetve a horvát vagy balkáni
térségek dudájától, illetve gájdójától.
Nekem Gadányi Pál 1976-ban kényes jószágnak írta le a duda síp-
jait, ugyanis azokat úgy kellett kisütnie olajban, akár a farsangi fánkot,
mondta első találkozásunk alkalmával a horvát fővárosban, Zágráb-
ban, ahová a lakócsai népi együttest kísérte el, a helyi tamburazene-
karral együtt, az ottani Folklór fesztiválra.
A Jelacsity-placcon akkor még nem helyezték vissza a bán szobrát
megérdemelt régi helyére, ahonnan az uralmi önkény eltávolíttatta.
A fesztiválra számtalan együttes kapott meghívást.
Dráva menti földijeim igencsak helytálltak, habár a konkurencia
nem volt akármilyen, egyúttal táncaikat és énekeiket nemcsak a hor-
vát főváros lakóinak mutatták be, hanem a szomszédos települések
lakosainak is, így többek között Zaprešićben is szerepeltek. A hor-
vátországi horvátok épp oly szeretettel viszonyulnak az anyaországtól
távolabb élő horvátjaikhoz, miként joggal teszik ezt a magyarok.
A zágrábi bemutatkozás sikeres volt. Korán kellett kelni, idejében
útnak indulni, ahogy a Dráva menti horvát mondás tartja, akkor,
amikor a medve a körtefa alá megy, tehát hajnalban, hogy jót cseme-
gézzen a vadkörtéből.

82