Page 90 - Frankovics_Szentborbas_20

tördelt_Layout 1 2014.07.14. 18:31 Page 88

lalva! Az oszmán seregek azonban sehogy sem tudták bevenni a fel-
sőszentmártoni várat.
A védők kezdtek már kifogyni a puskaporból, azaz a munícióból,
akkor a falu elöljárói arra az elhatározásra jutottak, hogy kenyeret kell
a nyílpuskák nyilaira kötni, és azt a várat ostromló török közé lőni.
Ahogy kigondolták, végre is hajtották!
Az ostromló törökök észrevették, hogy a várban lévőknek még arra
is futja, hogy kenyeret lőjenek közéjük, nem szenvednek hiányt éle-
lemnek, úgy döntöttek, nem vesztegetik továbbra itt az idejüket,
hanem folytatják útjukat Bécs bevételére.
A kenyér, Jézus teste, ily módon mentette meg Felsőszentmárton
népét.

HOGYAN VÉDTE MEG A POTONYIAKAT A KAKAS?

Potony község régen nem itt terült el, ahol ma van, itt az út mellett.
A falu ott volt, ahol a mező van.
Egyszer híre érkezett, hogy jön a török. A nép a templomba me-
nekült, ahol bezárták és eltorlaszolták az ajtót. A faluban volt egy ko-
vács, aki tudományos, vajákos volt.
– A török sereg ránk tört, de nekik nincs annyi sütnivalójuk, mint
nekünk! – mondta a kovács. – Mi majd túljárunk az ellenség eszén.
Amikor az ellenség ostromolni kezdte a templomot, a kovács egy
vasgolyót dobott le a toronyból az ott gyülekező törökök közé.
A golyó felrobbant, s azok, akik ott voltak, mind odavesztek.
Idővel aztán a potonyiaknak elfogyott minden muníciójuk. Az ost-
romlók és az ostromlottak élelemben is hiányt szenvedtek. Nos, gon-
dolt egyet a kovács, és mondja:
– Most az ágyúból egy kakast lövünk ki a törökök közé! – ez volt
az utolsó tartalékuk.
Úgy is volt. Amikor a törökök látták, hogy a potonyiak kakassal

88