Page 92 - Frankovics_Szentborbas_20

tördelt_Layout 1 2014.07.14. 18:31 Page 90

oltárképe, ahogy az égbe vágtat
kocsijával. A kocsiba fehér lovai
vannak befogva, és annak kere-
kei szerteszét tüzes szikrákat
szórnak.
Nos, innen indult a menet a
közeli tó felé. A menet élén egy
hatéves fiúcska ment, aki a te-
metési keresztet vitte a kezében.
A fiú anyaszült meztelen volt.
A tó vizéhez érve beszúrta a ke-
resztet, és ezt követően min-
denki várta az eső elérkeztét, ám
az csak nem jött. Másik vasárnap
megismételték a műveletet, és
megint csak vártak. Vártak
mindaddig, amíg meg nem jött
az eső.
Ennek a tónak vizében, amely
idővel kiszáradt, kacsák úsztak.
Történt egyszer, ahogy lenni
szokott, egy gazdaasszony a kotló alá kacsatojásokat rakott, s azokból
kikelt a sok pelyhes kiskacsa.
Anyjuk, a kotlós, vezetgette őket az udvaron, mint korábban a kis-
csibéit. A kiskacsák megérezték a közeli vizet, s ügyet sem vetve any-
jukra a tónak vették az irányt. Bementek a vízbe és vígan úszni
kezdtek, anyjuk a tóparton meg egyre csak hívogatta őket, hívo-
gatta… Félt, hogy a vízbe fulladnak!
A kiskacsák nem fogadtak szót anyjuknak, és a kotlósnak megre-
pedt a szíve.
Ma is azt mondják a népek, ha valaki olyan miatt bánkodik, ami
miatt nem kell, Megreped a szíve, mint a szentborbási kotlósnak!

90