Page 85 - Frankovics_Szentborbas_20
P. 85

tördelt_Layout 1  2014.07.14.  18:31  Page 83






                   Érdekes megemlíteni, hogy a horvát táncok a Dráva mellékéről
                 nem tartalmaznak semmilyen hajdú-táncra jellemző motívumokat,
                 mint pl. a „moreška” tánc, amikor a török feletti győzelmüket ülve,
                 vagy épp szabad idejüket múlatva vígan felugrálva táncoltak, szab-
                 lyákat és sarkantyújukat pengetve a fürge lábú vitézek.
                   Az itteni pannóniai horvát táncok tán a földművesek sajátosságait
                 rejtik magukban, akik órákig képesek rezegni, mint a valamikori
                 fiatalasszonyok fejdíszein lévő „rezgő” (drhtavice), illetve mint a nap-
                 fényben játszadozó búzamezők, jó szívvel mondom, magasra emelt
                 büszke kalászok ők. Amikor meg játékosan ugrándoznak, azt is
                 mondhatnám, szívem kiscsikai mindannyian, lányok, asszonyok...
                   Hamár a török időket felidéztem, ismételten szót ejtenék a refor-
                 máció elterjedéséről a XVI. század második felétől kezdődően eme
                 vidéken.
                   A pécsi püspök, Vinkovics Benedek zágrábi központjából, ahova
                 a török keze nem ért el, arra törekedett, hogy az akkor úgynevezett
                 „eretnekséget” visszaszorítsa, s a Dráva menti népem közé Vidóci Fá-
                 biánt küldte, azzal a céllal, hogy az itt lakókat visszatérítse a Római
                 Katolikus Egyház kebelébe.
                   Vidóci ekkor azt javasolja püspökének, hogy Szentborbásra küldje
                 el a licenciátust (az a személy, aki az előállt paphiány következtében
                 bizonyos papi feladatokat teljesít: keresztel, temetést végez), a tehet-
                 séges Andrija Križant. Még ideérkezése előtt Križan püspökétől hor-
                 vát nyelvű szertartáskönyveket kért, levelében kiemelve, hogy
                 „Minden nép a saját nyelvén virágzik, csak mi szenvedünk hiányt!”
                   Valójában igaza volt, horvát könyvek hiányát éreztük, fehér hollók
                 voltak azok, mind egyházi, mind pedig világi tekintetben. Hiányát
                 éreztük a horvát nyelvű liturgiáknak is, ugyanis azok a mindennapi
                 gyakorlatból eltávolíttattak, most ismét erőre kaphatnak.
                   Hamarosan a helyi kápolna építésének 20. évfordulóját ünnepeljük,
                 ugyanis az 1927-ben épült haranglábhoz ügyesen hozzáépítették.
                   A haranglábban annyi tér volt csak, hogy benne misézni lehetett.

                                                                               83
   80   81   82   83   84   85   86   87   88   89   90