Page 71 - Frankovics_Szentborbas_20

tördelt_Layout 1 2014.07.14. 18:31 Page 69

mert abból, mint egyetlen más szerzőtől sem, az egyszerű emberek
között sok jót cselekedhet...” Horvát nyelvű levelét így írta alá: „Vi-
doczi Fabian káplán a Sziget mellett lévő Turbékon.”
A horvát könyveket a horvát anyanyelvű hívők rendszeresen hasz-
nálhatták, mármint írástudó papjaik, laikusaik révén és közvetítésé-
vel. Valószínű, azok igen népszerűek lehettek, s szellemi épülésükre
szolgáltak, valamint templomi énekek begyakorlását is lehetővé tet-
ték.
Papok küldését Zágrábból a püspök lehetetlennek tartotta, mint
írja: „innen nem szívesen mennek a tót (horvát – a szerző megjegy-
zése) lelkészek török földre... a zágrábi püspökségem területére...” Vi-
doczi javaslatát elfogadva Vinkovics pécsi püspök a szentmártoni
plébánia vezetésével Krizsant bízza meg, aki miután szolgálata az
adott plébánián lejárt, ott azonnal betöltötte az új tisztséget. A püspök
Krizsan Andrással 15 arany dukátot küldött Vidoczi megsegítésére,
„amely önöknél jelenleg negyvenöt dukátot ér...”, írja levelében.
A felsőszentmártoni plébánián 1642. június 10-én keltezett levelé-
ben kéri Vinkovics püspök urat, aki immár öt éve nem pécsi, hanem
zágrábi püspök, hogy ismét hosszabbítsa meg az adótartozás fizeté-
sének határidejét, amit a török nyomás és adók behajtása, valamint
más nyavalyák miatt nem tudnak határidőre átadni. Ám reményked-
nek, ugyanis „közeleg Illés napja, az eszéki vásáron megvesszük, és
szépen, becsületesen elhozzuk...” a tartozást. A Vaska Szentmárton-i
egyházközösség a levél utóiratát ekképp zárja: „...alázattal esedezünk
Isten nevében, védelmezzen meg bennünket, hogy valamennyien asz-
szonyainkkal és gyermekeinkkel, ne pusztuljunk el a törökök és áru-
lóik által...”
A lakosság, mint tapasztaltuk eddig, kettős adófizetővé vált, emel-
lett, a đurđevaci (györgyvári) hajdúk Szent Mártonból „három lovat
és négy csikót” elhajtottak Kaproncára, majd onnét is ellopták, habár
a mártoniak „minden időben a koprivnicai kapitány úrnak és a vaj -
dáknak, egyben a đurđevaci vajdáknak ajándékot és minden tiszte-

69