Page 80 - Frankovics_Potonyi_templom_75

potonj tördelt_Layout 1 2014.07.25. 14:35 Page 78

szívesen ossza meg senkivel sem. A kiosztásra kerülő díjakból min-
denki nem részesülhetett, amit úgy viccesen valaki szóvá is tett. Vá-
laszként csak annyit mondtam, hogy hát, hogy is mondjam, sört
ígértetek és nem hoztatok, ezért nem kaptatok! Nem maradt itt éhes
és szomjas senki fia, érthetően én sem. Dráva menti bölcselettel élve:
„Könnyű a békát a vízbe hajtani, amikor megy az magától is!”
A drávasztárai Nándor joggal büszke a Kedves Tibor tanár úr ve-
zette kitűnő zenészeire és énekeseire. A három lány közül kettőnek
édesapja. Utánpótlásuk is van, és ahogy elmondta, a sztárai gyerekek
ismét horvátul kezdenek el egymással beszélgetni. Minden kétséget
kizáróan ez tekintendő a legfontosabbnak!
Örömmel megismétlem, amióta a Dráva menti horvát szervezetek
élén Szolga József áll, a dolgok lendületet vettek, mozgásban vannak.
A dolgok ilyetén való folyása és menete ünnepi irányt és ragyogást
vesz, ami a horvát falvak lakosságának nagy örömére szolgál! Váll-
vetve küzdenek a fennmaradásukért, és szép sikereket érnek el. Szín-
pompás horvát népviseletben adják elő énekeiket és táncaikat,
szólaltatják meg az ősi hangszereket: a dudát és a tamburát.
Nem szívesen, de meg kell ismételnem a mondást, melyet sokan
és sokszor mondtak, miszerint „A fiataloké a jövő!”, míg a horvátok
úgy mondják: „A fiatalokra marad a világ”! Gyakran hallottuk, amely
már sztereotípiává vált, ámde az utóbbi elmúlt tíz esztendőben a fia-
talok kiemelt szerephez jutottak. Az energikus, lelkes és kreatív po-
tonyi horvát önkormányzat a helyi polgármesterrel, Reisz Tamással
az élén, sokat tesz a falu lakosságáért. A sokaságban hol itt, hol ott
látom egy pillanatra felvillanni őt, tudva, hogy a mai rendezvényen
nincs egy szusszanásnyi ideje sem, tán „kétszázzal pörög”, és mindig
ott van, ahol épp lennie kell. Fiatal, kedvvel és szívvel végzi teendőit,
mondhatnám akár, tud és akar is! Mondtam is neki, hogy nem látom
édesapját, Karcsit, a volt lakócsai postamestert, akivel legénykorom-
ban gyakran beszélgettem.
Sorjáznak az asszociációk, és nem mehetünk el azon a nagyszerű

78