Page 79 - Frankovics_Potonyi_templom_75
P. 79

potonj tördelt_Layout 1  2014.07.25.  14:35  Page 77






              Laci is. Nos, ők ketten mindenre odafigyeltek, hogy a dolgok flottul
              menjenek. Gondosan előkészítették a győzteseknek járó serlegeket.
              Azok meg úgy ragyogtak, mint hajdanán a száraz aranyból készült
              rettenhetetlen epikai és kedvelt hős, Márkó Králjevics sárarany bu-
              zogánya –, érthető okokból, hogy azokat az arra érdemesült nyertesek
              hazavigyék.
                A labdarúgás szerelmesei közül Szolga József egyetlen pillanatra
              sem vette le tekintetét a mártoni ificsapatról és a felnőtt focistákról.
              Ez utóbbiak a nagypálya gyepén baráti mérkőzést tartottak a helyi,
              potonyi csapattal, valójában később, a délutáni órákban léptek színre.
                Máris szakács kitűnőségeinkkel kezdeném a sort: a sztáraiak fő-
              zőcsapata Nándorból és helységük Perjás nevű kocsmárosából állt,
              akinek mártoni nagybácsijait jól ismerem, kedves barátaim voltak és
              maradtak, hajdani motorizált ügyes fakitermelők voltak. Valóban,
              ahogy a nagykönyvben meg van írva, úgy főzték a sokféle paprikást.
              Egy fortyogó üst mellett a tótújfalui Schutzmann Pista osztotta meg
              velem az igazi paprikás elkészítésének titkát, azaz, hogy abba egy kis
              krumplit kell tenni, attól feldobódik.
                Zsűritagként mind a kilenc „a la Dráva mente”, azaz e módon ké-
              szített specialitást végig kellett kóstolnom. Az egyikben egy kis szárí-
              tott, sötétbarna kalapú hajdina vargánya szolgált ízesítésül, amelyet
              Borbás Árpi, barcsi erdész szedett valamelyik erdei tisztáson. Úgy el-
              igazodik e térség erdőrengetegében, hogy még iránytűre sincs szük-
              sége. Ahogy a magyarok mondanák „ismeri az erdőt, mint a tenyerét”,
              míg horvátjaim mondása szerint „ismeri, mint az ujjait”. Ugyanazt fedi
              tehát a szólás, csak egy kicsit másként, és ez benne a szép. Másként
              készült a paprikás is, nem volt két egyforma, ezt bizton állíthatom.
                Nos, végül is megfőtt a hagymás, paprikás és húsban gazdag főzet,
              amely elbírt volna még egy csipetnyi sót, ügyelve, nehogy túlsózzuk,
              mint az egyszeri szerelmes szakácsnő. Azonban, hogy mit kellett még
              a paprikásba beletenni, legyen az ő titkuk, mert hát hamarosan újabb
              főzőverseny megtartására kerül sor, s a titkot az igazi szakács nem

                                                                            77
   74   75   76   77   78   79   80   81   82   83   84