Page 117 - Frankovics_Potonyi_templom_75

potonj tördelt_Layout 1 2014.07.25. 14:35 Page 115

Isten így szólt angyalának:
– Menj el az anya lelkéért!
Az angyal a földre érve be-
ment az özvegyasszony házába.
Az anya ágya körül sírtak a gye-
rekek, az anyjuk éppen haldok-
lott.
Az angyal nagyon megsajnálta
a gyerekeket, és nem volt ereje
ahhoz, hogy az özvegyasszony
lelkét elvigye. Otthagyva őket,
visszament a Jóistenhez.
Kérdi tőle Isten:
– Angyal, hát nem hoztad el az
anya lelkét?
– Nem bizony. Nem tudtam
azt elvenni, mert kilenc kisgyer- Angyali üdvözlet
meke sírt ott körülötte.
Isten e szavak hallatán nagy haragra gerjedt.
– Menj vissza, míg szépen mondom, és hozd el az anya lelkét!
Visszament az angyal és elhozta Istennek az anya lelkét.
– Tudod mit? – szólt Isten az angyalhoz. – Most pedig menj el a
legmélyebb tenger mélyére, ott egy kis kavicsot találsz, azt hozzad el
nekem!
Az angyal fogta magát és leszállt a legmélyebb tenger aljára, ahol
megtalálta a kavicsot, majd elvitte Istennek.
Isten fogta a követ és kettétörte, abból meg egy kis kukac mászott
ki.
– Látod – szólt Isten az angyalnak –, még a legapróbb kukacnak is
gondját kell viselnem, nem ám, hogy az özvegyasszony gyerekeiről
ne gondoskodnék!

115