Page 120 - Frankovics_Potonyi_templom_75

potonj tördelt_Layout 1 2014.07.25. 14:35 Page 118

Mindenkinek megvan a maga keresztje

Volt egyszer egy ember. Nagyon szegény volt, és nagyon nehéz volt a
saját keresztje. Itt Mártonban azt mondják, mindenkinek megvan a
saját keresztje, azaz, ez az ő sorsa, amelyre ítéltetett.
Meghallotta a szegény ember, hogy van egy mező, ahol megtalál-
ható mindenkinek a keresztje. Csak oda kell menni, és ki kell válasz-
tani egy keresztet, és azt haza lehet hozni.
Elment ő is oda a világ végére.
Egy nagy kertbe ért, amely telis-tele volt keresztfákkal. Felemelt
egy keresztet, nehéz volt, nehezebb a sajátjánál. Megpróbálta fel-
emelni a másikat, az is nehezebbnek bizonyult, és sorjában a harma-
dikat… Ám azok mind nehezebbek voltak a saját keresztjénél! Nem
volt nyugta egész estig, sorra próbálta a kereszteket, de bíz mindegyik
nehezebb volt az övénél.
Végül a saját keresztjét, amit magával hozott, vetette a vállára, mert
hát az övé volt a legkönnyebb.

Ha Isten is úgy akarja…

Volt két szomszéd. Úgy estefelé, ahogy ma is, leültek a házuk előtti
kispadra beszélgetni.
– Szomszéd, mész holnap a vásárba? – kérdi egyikük.
– Ha Isten úgy adja, akkor csikókat viszek eladni.
– Én meg, ha Isten nem akarja, akkor is tehenet viszek eladni.
Az egyik szomszéd kissé vallásos volt, és nem tetszett neki szom-
szédja ilyetén való beszéde.
Mindketten aludni tértek.
Hajnal hasadtával a szomszéd, akinek csikói voltak, felkelt, majd
megetette és megitatta a csikókat. Többször átnézett a szomszéd felőli
istállóhoz, hogy ég-e a lámpa.

118