Page 111 - Frankovics_Potonyi_templom_75

potonj tördelt_Layout 1 2014.07.25. 14:35 Page 109

Erre elmentek.
A férfi és az asszony, ahány krumplit csak elvettek a tálból, a tál
soha nem ürült ki, mindig volt benne. Akkor még piacozni jártak az
emberek. Vitték a sok krumplit, eladták, és meggazdagodtak.
Látta ezt a gazdag ember: „Ennek a szegény embernek vajon ho-
gyan sikerült meggazdagodnia?!”
Erre megkérdi tőle:
– Hallod-e, szomszéd, hogyan lettél egyszerre ilyen gazdag?
– Amikor az a két ember nálam járt – ő nem tudta, hogy valójában
kik is voltak azok –, akkor áldást mondtak. És azóta, a mi lábasunk
soha nem üres, mindig van benne krumpli, bármennyit is veszünk
ki abból.
Ej, a gazdag ember csak arra várt, hogy Jézus és Szent Péter ismét
arra vesse útját. „Adok én nekik szállást”, – gondolta.
Egyszer csak ismét visszajött a két vándor, és odamentek a gazdag
emberhez.
– Adok én maguknak szállást – már jó előre mondta nekik.
A gazdag embernél éjszakáztak, és másnap reggel felkelvén kérdi
Jézus a házigazdától:
– Mi az első dolga, amikor felkel?
– Legelőször szükségre kell mennem, akkor látok hozzá a munká-
hoz.
No jól van.
Akkor a gazdag ember miután felkelt, egész nap csak a szükségét
végezte.
Őt Jézus nem áldotta meg, mert elsőként nem Istenhez fohászko-
dott.

109