Page 71 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:43 Page 69

Stevics, Michael Pavlekovics, Thomas Stevics, Antonius Sztevics,
Georgius Kosztrics, Michael Lukacsevics.
Az élet nagycsaládokban folyt, családokként tíz-tizenöt fővel is szá-
molhatunk.
Az 1756-os vizitáció során 173 lakost írtak össze.
A lakosság migrációja a 18. században is folytatódott. A mai csa-
ládokban, amelyek a lakosság jelentős hányadát képezik, még nem
fordult elő a Jankovics család neve (1764-ben Révfaluból települt át
a családfő). A Pavlekovics család 1764-ben, míg az Iliásics család
1785-ben Lakócsáról települt át Tótújfaluba. Az Otrovánácz család
1754-ben érkezik ide, majd Felsőszentmártonba távozik. Az Eskutics
család betelepülése az 1828-as évhez köthető. A Schutzmann család
1864-tól lakja a községet; az első férfi családfő szövéssel kereste ke-
nyerét, előtte pedig Felsőszentmártonban lakott.

László Boros Gyevi Podravski Hrvati, 1988, 43–44, 49–53, 111–113.

* * *

Az 1513-as tótújfalui–szentborbási határbejárás során feljegyzett
latin nyelvű szövegben előforduló helynevek egyaránt magyar és hor-
vát nyelvűek, amelyből arra következtethetünk, miként a korábbi ha-
sonló, 13. századi határjárásokból, hogy a Dráva menti horvát
lakosság itt élése kontinuis, azaz folyamatos. A latin nyelvű okiratban
szereplő horvát helynevek némelyike a mai lakócsai határelnevezé-
sekben is kimutatható, így a 16. század eleji Vertkovecz nevű major,
amely ma Vrtkovce alakban fordul elő. Az egykori drávai árvízzel bo-
rított mocsaras területen Kuthan, Vulegnamlaka, Sinokoša (ma a la-
kócsai Sinokoška) és Vukova ismertek, illetve Szentborbás és Vöröstó
között ezek a horvát elnevezések fordulnak elő, melyek egyértelműen
horvát elnevezésűek: pl. Vulegnamlaka (ulegnuta mlaka = mélyedéses
mocsaras terület) ma az úgyszintén Mlaka elnevezéssel, a lakócsai

69