Page 98 - Frankovics_Potonyi_templom_75

potonj tördelt_Layout 1 2014.07.25. 14:35 Page 96

A nyírfa leengedte ágait, és vélük szépen betakarta őket.
Ekkor értek a nyírfa alá a katonák:
– Ó, nyírfa, nyírfácska, mi sárgállik alattad? Tán a nap az, vagy tán
a hold, vagy aranyalma vagyon ott?
Se nem nap, se nem hold, hanem aranyalma volt ott!
Itt a katonák Jézust elfogták, és keresztre feszítették.

Miért nyúlik a rétestészta?

Ez még akkor történt, amikor Krisztus urunk a Földön járt. Történt
egyszer, hogy üldözőbe vették a katonák, ám senki sem akarta az ül-
dözők elől a menekülőt befogadni. Egy szegény asszonynál próbál-
kozott, aki éppen rétestésztát nyújtott az asztalon. Mondta neki Jézus:
– Nagy veszedelemben vagyok, bújtass el!
– Hova is bújtathatnálak?!
– Jó lesz itt az asztal alatt is – válaszolta Krisztus urunk.
Akkor még úgy volt, hogy a rétestészta nem nyúlt kellőképpen,
kész csodának számított, ha valamicskére sikerült kinyújtani. Ekkor
Krisztus urunk megáldotta a rétestésztát, s a szegény asszony, ahogy
a tésztát nyújtotta, nyújtotta, az már az asztalról is lelógott, leért egé-
szen a földig.
Ekkor megjelentek az ajtóban Jézus üldözői, és kérdik:
– Szegény asszony, nem láttál erre egy szakállas fiatalembert?
– Nem én!
És Jézus üldözői hiába keresték Krisztus urunkat. Nem jutott
eszükbe, hogy az asztal alá nézzenek.
Amikor az üldözők elmentek a háztól, kijött az Úrjézus az asztal
alól, és mondja a szegény asszonynak:
– Ezentúl a rétestésztát nagyon kevés tésztából készítsd és nyújtsad,
ameddig csak tudod!
Úgy is lett. Azóta nyúlik a rétestészta, mint az egyszeri asszonyé –
egész a kocsmáig!
96