Page 101 - Frankovics_Potonyi_templom_75

potonj tördelt_Layout 1 2014.07.25. 14:35 Page 99

Nos, amikor elérkezett az aratás ideje, mindenki – kivéve Szent
Péter rokonságát, barátait és ismerőseit –, a mezőre ment és nekilátott
az aratásnak. Annyi gabonát arattak abban az évben, mint még soha
előtte! A rokonok meg erre Szent Péternek estek, mindenáron őt tet-
ték felelőssé a bajok miatt. Csak nagy nehezen tudott a sok haragos,
dühös ember elől megmenekülni. Krisztus urunkhoz érve mondja
neki:
– Mester, te azt mondtad, hogy az idén nem lesz eső, ezért roko-
naim nem vetették el a gabonát.
– Péter, Péter – mondja az Úr –, de ki mondta neked, hogy nem
lesz termés?! Most szépen menj vissza népedhez és mondd nekik,
hogy menjenek ki a mezőre felszedni az ott hagyott kalászt.
És Szent Péter úgy cselekedett, ahogy a Mester mondta. Rokonsága
sok kalászt gyűjtött a gabonamezőn, s nem látták híját semminek.

Aki a kicsit nem becsüli…

Amikor még a Jóisten a Földön járt, akkor vele utazott Szent Péter.
Faluról falura mentek, így utazván szépen. Egyszer azt mondja Jézus
Péternek:
12
– Nézd csak, Péter, egy krajcár , vedd magadhoz!
– Ennyiért nem érdemes még lehajolni se! – válaszolta Péter.
A Jóisten magához vette a krajcárt.
Továbbmentek, útjuk során falu falut követett. Mindenhova bet-
értek. Így értek egy városba, ahol éppen piaci nap volt. Jézus a talált
krajcárért hét szem cseresznyét vett. Zsebébe tette, ám Péter nem
vette észre.

12 krajcár – aprópénz, olyan, mint ma a fillér.

99