Page 121 - Frankovics_Totujfalu

totujfalu_Layout 1 2015.07.05. 19:44 Page 119

A „tüzes ember”

Valami keveset hallottam a tüzes emberről. Az én anyám, anyósom
sokat mesélt, hogy régen valami égett és ment az úton.
Egyszer gyalog mentem Barcsra, és Barcsról hazafelé menet látom
ám, hogy megy a fény! Milyen fény ez?! Tótújfalunál, a Bubanban.
Ment a férjem a lovakért, mondja nekem:
Ej, Jano, Jano, nagyon megijedtem. Láttam a tüzes embert. Ment,
nagyon megijedtem, soha többé nem megyek eléd, amikor Barcsra
mész.

A „podvršće”, azaz a váltott, illetve a cseregyermek

A „podvršće” úgy mondják, hogy a „vedik”, a „vilék” elveszik az anyá-
tól, amikor az gyermekágyas… Elveszik és elviszik, elcserélik… Erről
ezt hallottam.
Az anya sohasem kapja vissza saját gyermekét! Sohasem kapja
meg. Hanem ilyen váltott gyereknek kell lennie. Akkor nem is tudom,
hogy az orvosok-e – nem tudnám megmondani –, hogy kik pusztít-
ják el a gyermeket, mert már a formája sem rendes...
Amikor a gyermekemmel gyermekágyas voltam ott Mártonban,
ugye? Akkor még két hétre sem rá... Egyszer csak felébredtem... hal-
lom, hogy a gyermekem mintha felsírt volna... „Ej, mi ez?” Gyorsan
felébredtem és keresni kezdtem... de nem volt a helyén! Ahogy fe-
küdtem, úgy felnéztem... valamilyen kezek megfogták a gyermekemet
és felfelé vitték! A mestergerenda felé. És én, tudod, gyorsan-gyorsan
összeszedtem magam és felugrottam, megfogtam a gyermeket, ahogy
a pólyában volt, úgy megfogtam, és ezektől a kezektől visszarántot-
tam... És akkor, még egyszer... ezek a kezek... csak a kezeket láttam...
ezek a kezek meg akarták fogni és elvinni...! Nos igen, ismét felemel-
ték! Én ahogy felkeltem, elkaptam a gyereket, és közben belevertem

119